Az Ige mellett

(1) „…bement az Úr házába…” (2Királyok 19)

MIT TETT EZÉKIÁS, amikor meghallotta a nagyhangú asszír követek földbe döngölő üzenetét? – 1. Ezékiás „emberileg” belátta teljes esélytelenségét, megszaggatta a ruháit (1). Ahol összetörünk, ott van esélye a hitnek, a teljes esélytelenségben. – 2. De Ezékiás nem rekedt meg itt; – összetört, de nem esett kétségbe. Ezékiás király bement az Úr házába, imádkozott, csakis az Úrban bízott, Őrá hagyatkozott, teljesen és mindenben (1). Megvallotta nyomorúságát, bűnét, szégyenét, erőtlenségét. Szívfacsaró a kép: – születne a gyermek, ott vár az anyméh szájánál, de nincs erő a szüléshez (3); – kész az Isten ajándéka, de emberi erőből nem születik világra a megoldás. Mert a megoldás kegyelem! Isten irgalma, ha valami áldás testet ölthet „itt”. – 3. Majd Ezékiás követeket küldött az Úr igaz prófétájához, Ézsaiáshoz (2). Ezékiás király az akkori kegyességi rendben elpanaszolta a nyomorúságát, és kérte, várta az Úr hivatalos követén keresztül az Isten üzenetét. Nem maszek akcióba kezdett. – 5. Lám, az Úr nem késett a bizonyságot ajándékozó bátorítással és a szabadító cselekvéssel (5–7).*

Róma 13,1–7

21. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Isten, először szavával reménységet ad, majd a kellő időben, szabadító tettével csodásan cselekszik, ahogy ezt a feltámadott Jézus Krisztusban egyszer és mindenkorra megtette velünk.


(36) „…megszaggatott ruhában…” (2Királyok 18)

EMBERILEG SEMMI ESÉLY! – 1. Az asszír követek szószólója azzal érvelt,* hogy Ezékiás király hiába támaszkodik Istenére, saját bölcsességére, katonai erejére, vagy Egyiptom segítségére (19–25); – mindez hiábavaló, esélytelen. Az asszír követ nyíltan harsogta, hogy nem fogja őket megmenteni senki, mert ők „kicsik”**. – 2. Ezékiás követei, majd maga a király is, megszaggatták ruháikat (36–37). Igen, ez az egyetlen esély: – belátni, hogy kicsik és esélytelenek vagyunk, legyőzhetnek bennünket bármikor; – bizony nincs, aki megmentsen és a segítségünkre siessen. – 3. Most itt álljunk meg! A fejezet is itt végződik. Egy imádságos, szusszanásnyi szünetet tartsunk ennél a gondolatnál. Olyan nagy hangú mindenki. Az egyházban is olyan magabiztos, okos mindenki, energiavámpírként harsogva a saját igazát, „tuti” meglátását. Még Istent emlegetve is a maga hangját hallatja az ilyen; – az Úr helyére ülve. Itt tényleg csak porba roskadva, megszaggatott ruhában gyászolva remélhetnénk megújulást. Minden emberi erőlködést feladva, megadással várhatjuk az Úr szabadítását (Jeremiás siralmai 3,26). Minden „több” innen csírázhat ki.

Róma 12,9–21

234. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázhathoz:

* Szanhérib asszír király az északi országrész elhurcolása, majd Főnícia és Filisztea legyőzése után a déli országrész és Jeruzsálem ellen indult (Kr. e. 701).

Az asszír és a júdai király követei találkoztak egymással (17–37).

Az asszír követek, a lakosok számára is érthető nyelven (26–27) félemlítették meg a júdai királyt, annak követeit és az egész várost.

** Az asszír követek azt harsogták, hogy Izráel „kicsi”: bölcsességével, haderejével, segítségeivel, Istenével együtt kicsi.


(7) „Ez pedig azért történt…” (2Királyok 17)

Az események értékelését adja itt az Ige, mégpedig úgy, AHOGY AZT AZ ÚR LÁTJA. – 1. Az északi országrészt fogságba hurcolta az Asszír király, Salmaneszer, mert Hóséa király megtagadta az asszírok által kirótt adófizetést, és az egyiptomi Szó fáraóhoz fordult segítségért. Kr. e. 722-ben az asszírok bevették Samáriát, három évi ostrom után (1–6). A felszínen hatalmi játszmák folynak. – 2. De az események valódi okát az Úr látja, azokat kézben tartja, hiszen Ő a történelem Ura is. Mindez azért történt, mert Izráel elhagyta szabadító Urát, és mint egy parázna, más népek más „isteneit” és szokásait vette át, gonosz dolgokat művelt, így méltatlanná lett az Úr nevéhez, ügyéhez (7–12). – 3. Hiába figyelmeztette őket az Úr, hiteles próféták által, ők nem az Úrra hallgattak (13–14). Aki pedig megveti az Urat, az hiábavalóságok után szalad és élete is hiábavalóvá lesz, „kárba” vész (15). – 4. Mégis, Júda törzse megmaradt; – noha ez a törzs sem volt különb (18–19). Ez a kegyelem. Júda megmaradása Jézus Krisztusra mutat. Isten irgalmazni akar népén.*

Róma 12,1–8

164. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Isten meghagy egy maradékot, amiből az új hajtás fakadhat.

Minden esemény mögött ott van az adott esemény isteni oka és magyarázata.

Isten népe számára pedig minden fájó eseményben is ott feszül a kipattanó kegyelem.

Most nem értjük, de majd megértjük (János 13,7).


(10) „…meglátta a damaszkuszi oltárt.” (2Királyok 16)

A HŰTLENSÉG. – 1. Áház, Júda királya az asszír király szolgája lett, mert tőle várt védelmet, nem az Úrtól.* Isten népe hol ide, hol oda csapódva várt védelmet, segítséget a világban. Hogyan lehetünk hűségesek az Úrhoz, a világ viszonyai között, hiszen nem vonulhatunk ki a világból? (1–9) – 2. A hűtlenségnek vannak fokozatai? Vagy a „kis és nagy hűtlenség” egyaránt hitetlenség? Áház hűtlensége mindenesetre minden határt felülmúlt. Nemcsak a templom és a palota kincseit adta át az asszír királynak, hanem az asszírok által elfoglalt Damaszkuszban felállított idegen oltár mását is elkészíttette Jeruzsálemben. A templomban félrerakták az Úr rézből készült égőáldozati oltárát, ezt téve a helyére, idegen oltáron áldozva. Áház más, idegen változtatásokra is merészkedett a templomban (10–18). – 3. A legnagyobb kérdés azonban: Mindebben a papok szerepe. Úrijjá pap azt tette, amit Áház mondott neki (11).** – Urunk, óvj meg a hűtlenségtől, ne vigyél minket a labirintusban se a kísértésbe, ugyanakkor adj hitvalló bátorságot a világban!

Róma 11,25–36

238. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Áház, Júda királya, az izráeli Pekah király, és az arámi Recín király ellenében, III. Tiglat–Pileszer asszír király szolgája lett, mert tőle várt védelmet, nem az Úrtól.

** Vigyázzunk, ne mondjunk azonnal ítéletet az itt olvasható hűtlenségekre.

Először kerülj a „világ labirintusába”.

Aztán majd meglátjuk, hogyan tudsz kijönni onnan.


(35) „Ő építette meg az Úr háza felső kapuját.” (2Királyok 15)*

TENNI, AMIT LEHET. – 1. Jótám, júdai királynak végig apja, a beteg Azarjá, (Uzzijá) király árnyékában kellett szolgálnia, noha valójában ő kormányzott. Azt tette, amit helyesnek látott az Úr, de a pogány áldozóhalmok tovább működtek (34), mint ahogy mindig is kísértett és kísért a pogányság ezen a világon. A legnagyobb nyomora ennek a világnak maga a bűn: nincs „tökéletes” helyzet és lehetőség. – 2. Az a kegyelem, hogy az Isten embere ennek ellenére tette, amit tehetett, az Úr megtartó irgalmában bízva, noha nem ő, hanem apja volt a hivatalos király: – Tartotta magát (37), amikor arám királya, Recín, és az arám (szír) párti északi király, Pekah megtámadták országát; – közben felépítette az Úr házának felső kapuját, az un. benjámini kaput (Jeremiás 20,2), amellyel ellensúlyozni próbálta a pogány áldozóhalmok befolyását (35).** – 3. Nincs „recept”, nincs olyan helyzet, amelyik mindenkinek jó lenne, nincs annyi „tőke”, amennyiből mindenkinek elegendő juthatna (Tisza István). De hittel, az Úr megtartó, szakadékokat áthidaló kegyelmébe kapaszkodva mégis építhetjük az Ő országát, a magunk helyén, alázatos háttérben is. SDG.

Róma 11,17–24

236. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ezt a válságos időszakot belülről láttatja Hóseás próféta könyve. De a felszínen látható eseményeknek is sok üzenete van.

** Eközben az északi országrészben halomra gyilkolták egymást az arám és asszírbarát királyok (8–31).


(1) „…lett király Amacjá, Jóásnak, Júda királyának fia.” (2Királyok 14)*

Itt a történet, AZ ÉLETTÖRTÉNET MAGA AZ ÜZENET, amely nem csak „fekete és fehér”. – 1. Amacjá, júdai király (Kr. e. 796–767) 29 évet uralkodott a déli országrészben. Fiatalon, 25 évesen lett király, és hosszú királyság adatott neki. – 2. Az áldozóhalmok az ő ideje alatt sem szűntek meg (1–4).** – 3. Amacjá megölette apja, Jóás gyilkosait, de nem ölette meg a gyilkosok családját, tartva magát Isten törvényéhez (2Mózes 24,16), noha ezzel potenciális lázadókat hagyott életben (5–6). – 4. Sokat háborúzott, leverte az ellene fellázadó edómiakat, hiszen a déli kereskedelmi utakat el kellett érnie (7). Edómból azonban „szép bálványszobrokat” hozatott magának (2Krónikák 25,14–20).*** – 5. Ellentmondásos uralkodás volt az övé. Sok itt a rossz, de található a „listában” Isten népét szolgáló döntés is. Nézőpont kérdése. Isten hogyan, honnan nézi majd őt, és bennünket? Amacjá király élete irgalom után kiált, az Úr Jézust Krisztust hívja.

Róma 11,11–16

242. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Júda királyainak listája Jóás királytól:

Jóás, Júda királya (Kr. e. 835–796 uralkodásának ideje 40 év) = Jóel próféta működése.

Amacjá, Júda királya (Kr. e. 796–767 uralkodásának ideje 29 év), uralkodása nagy részében, Kr. e. 790–767 között Azarjá (Uzzijjá) volt az alkormányzója, 23 éven át.

Azarjá (Uzzijjá), Júda királya (Kr. e. 790–739 uralkodásának ideje 52 év), uralkodásának utolsó 11 évében Jótám már társuralkodó volt.

Jótám, Júda királya (Kr. e. 750–735 uralkodásának ideje 16 év, Áház Jótám alkormányzója Kr. e. 744–735 között 9 évig, Áház Jótám társuralkodója Kr. e. 735–732 között 4 évig) = Mikeás, Ézsaiás próféták működése.

Áház, Júda királya (Kr. e. 732–715 uralkodásának ideje 16 év, Ezékiás Áház alkormányzója Kr. e. 729–715 között 14 évig) = Mikeás, Ézsaiás próféták működése.

Ezékiás, Júda királya (Kr. e. 715–686 uralkodásának ideje 29 év, Manassé Ezékiás alkormányzója Kr. e. 697–686 között 11 évig) = Ézsaiás próféta működése.

Manassé, Júda királya (Kr. e. 697–642 uralkodásának ideje 55 év) = Ézsaiás, Náhúm próféták működése.

Ámón, Júda királya (Kr. e. 642–640 uralkodásának ideje 2 év).

Jósiás, Júda királya (Kr. e. 640–609 uralkodásának ideje 31 év) = Jeremiás, Zofóniás próféták működése.

Jóáház, Júda királya (Kr. e. 609 uralkodásának ideje ¼ év) = Jeremiás próféta működése.

Jójákim, Júda királya (Kr. e. 609–598 uralkodásának ideje 11 év) = Jeremiás, Habakuk próféták működése.

Jójákin, Júda királya (Kr. e. 598–597 uralkodásának ideje ¼ év) = Jeremiás próféta működése.

Cidkijjá, Júda királya (Kr. e. 597–586 uralkodásának ideje 11 év) = Jeremiás próféta működése.

** Ez a tény, miszerint az áldozóhalmok nem szűntek meg; – jelentheti azt, hogy a jeruzsálemi központi istentisztelet nehezen honosodott meg; – de jelentheti a pogány kultuszok tartós továbbélését; – jelentheti a gyenge lelki vezetést; – valamint az élő hit és „önazonosság” hiányát is.

*** Folytathatnánk Amacjá életeseményeinek sorát!
Utána gőgös magabiztossággal az északi országrészt hívta csatára, amelyben csúfos vereséget, nagy kárt és fogságot szenvedett (8–14).
Uralkodása nagy részében fiával, Azarjá–val (Uzzijá) osztozott a trónon (Kr. e. 790–767); – onnantól kezdve, amikor az északi országrész legyőzte csapatait, és ő maga izráeli fogságába esett, majd saját hazájából Lákisba kényszerült menekülni, mert az életére törtek (17–22).


(5) „Az Úr szabadítót adott Izráelnek…” (2Királyok 13)*

NÉZŐPONT. – 1. Szemlélhetjük a pusztai történeti eseményeket. Ahogy a Bírák korában a filiszteusok jelentettek állandó fenyegetést, Aháb király ideje óta az arámok törtek rá állandóan Isten népére. Hazáél, arám király mindkét országrészen átgázolt, és a filiszteus Gát elfoglalása is céljai között szerepelt (12,18). – 2. De hatolhatunk a történeti események mögé is, ahogy ezt Isten Igéje teszi. Hiszen Isten a történelem Ura, aki szabadulást ad népének az arám iga alól; – amint Izráel királyai, Jóáház és Jóás megtérnek Őhozzá; – de azonnal az arám iga alá kerülnek, amint ismét elpártolnak az Úrtól (5–7). Hitünk ereje és életünk menete, egyéni és világméretekben is kapcsolódhatnak egymáshoz. – 3. A hit szemléleténél is többet lát a próféta. Elizeus élete és halála; – csodáiban is ezt hirdetik (20–21). Elizeus könnyei (14), a kilőtt nyilak (18), az életre elevenedő ember (21), mind prófétai jelek Isten népe számára, hogy bízzanak az Úrban, és erősen cselekedjenek, mert velük lesz az Úr, szabadítót küld népe számára (14–19). Cselekedni kell, de hitben kell cselekedni; – miközben mindent a Szabadító Úr cselekszik, vagyis minden kegyelem. Ez a Szabadító már mindent megcselekedett érettünk, meghalt és feltámadott.

Róma 11,1–10

241. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Izráel királyainak listája Aháb királytól:

Aháb, Izráel királya (Kr. e. 874–853 uralkodásának ideje 22 év) = Illés próféta működése.

Ahazjá, Izráel királya (Kr. e. 853–852 uralkodásának ideje 2 év) = Illés próféta működése.

Jórám, Izráel királya (Kr. e. 852–841 uralkodásának ideje 12 év) = Illés próféta működése.

Jéhú, Izráel királya (Kr. e. 841–814 uralkodásának ideje 28 év) = Elizeus próféta működése.

Jóáház, Izráel királya (Kr. e. 814–798 uralkodásának ideje 17 év) = Elizeus próféta működése.

Jóás, Izráel királya (Kr. e. 798–782 uralkodásának ideje 16 év, ebből II. Jeroboámmal pártoskodva 11 évet) = Elizeus próféta működése.

II. Jeroboám, Izráel királya (Kr. e. 793–753 uralkodásának ideje 41 év) = Elizeus, Hóseás, Jónás, Ámósz próféták működése.

Zekarjá, Izráel királya (Kr. e. 753–752 uralkodásának ideje 0,5 év) = Hóseás próféta működése.

Sallum, Izráel királya (Kr. e. 752 uralkodásának ideje 1,5 év) = Hóseás próféta működése.

Menahém, Izráel királya (Kr. e. 752–742 uralkodásának ideje 10 év) = Hóseás próféta működése.

Pekah, Izráel királya (Kr. e. 752–742 uralkodásának ideje 10 év, Menahém és Pekah ezt a 10 évet egyidőben, vetélkedve uralkodják, közben Pekahjá harmadikként csatlakozik a közös északi trónbitorláshoz az utolsó 2 évben, Kr. e. 742–740) = Hóseás próféta működése.

Pekahjá, Izráel királya (Kr. e. 742–740 uralkodásának ideje 2 év) = Hóseás próféta működése.

Pekah, Izráel királya (Kr. e. 752–732 uralkodásának ideje 20 év) = Hóseás próféta működése.

Hóséa Izráel királya (Kr. e. 732–722 uralkodásának ideje 9 év) = Hóseás próféta működése.


(3) „…amit helyesnek tartott az Úr, mivel erre tanította Jójádá főpap.” (2Királyok 12)*

Jóás, Júda királya (Kr. e. 835–796) azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Jóás királyt az Úr tiszteletére tanította nevelője, Jójádá főpap (3). Kisgyerek korában, hat éven át a templomban rejtegették (11,3). Ez a tény is meghatározóan kötötte Jóás királyt a templomhoz, az Úr ügyéhez. Isten ajándéka a hit. De a mi felelősségünk átadni a hit kereteit, amely több, mint ismeret; – hanem ezen túl életforma, gondolkodás, lelkiség, „kultúra”. Az első hat évben olyan fogékony erre a gyerek, hogy szinte kitörölhetetlenül meghatározó lesz számára az Úr ügye, ha ekkor elvetjük a magot. Sajnos, nem tesszük, sem ekkor, sem utána (1–3). Jóás király szerette az Úr ügyét, ezért szerette annak látható megjelenését ebben a világban, ezért szerette az Úr templomát is. Elhatározta, hogy kijavítja az Úr házának repedéseit (4–9). Ekkor bevezették a perselyes, céladományos rendszert (10–17). Repedezett a templom, és lám, milyen lassan lehet előre jutni a javításában (7), miközben vannak olyan repedések, amelyek nem javíthatók pénzzel és malterral.

Róma 10,14–21

485. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

Jóás, Júda királya (Kr. e. 835–796) AZT TETTE, AMIT HELYESNEK TART AZ ÚR.

– 1. Jóás királyt az Úr tiszteletére tanította nevelője, Jójádá főpap (3).

Kisgyerek korában, hat éven át a templomban rejtegették (11,3).

Ez a tény is meghatározóan kötötte Jóás királyt a templomhoz, az Úr ügyéhez.

Isten ajándéka a hit.

De a mi felelősségünk átadni a hit kereteit, amely több, mint ismeret; – hanem ezen túl életforma, gondolkodás, lelkiség, „kultúra”.

Az első hat évben olyan fogékony erre a gyerek, hogy szinte kitörölhetetlenül meghatározó lesz számára az Úr ügye, ha ekkor elvetjük a magot.

Sajnos, nem tesszük, sem ekkor, sem utána.

Ez a nyugati világ tragédiája, míg keleten pontosan tudják és gyakorolják ezt (1–3).

– 2. Jóás király szerette az Úr ügyét, ezért szerette annak látható megjelenését ebben a világban, ezért szerette az Úr templomát is.

Elhatározta, hogy kijavítja az Úr házának repedéseit.

Erre azonban a templomi adományok nem biztosítottak elégséges bevételt, hiszen a papok és léviták megélhetését is ebből biztosították.

Így hosszú évtizedekig nem történt semmi a templom javítása ügyében (4–9).

Ekkor bevezették a perselyes, céladományos rendszert (10–17).

Repedezett a templom, és lám, milyen lassan lehet előre jutni a javításában (7), miközben vannak olyan repedések, amelyek nem javíthatók pénzzel és malterral.

– 3. Jórám azonban nem járt teljesen az Úr útján.

Nem szüntette meg az áldozóhalmok idegen kultuszait (4).

A templom kincseit, életük védelmében, odaadta az arám királynak (18–19).

Élete végén nem hallgatott a prófétai szóra (2Krónikák 24,20–22).

Végül saját udvari emberi ölték meg őt (20–22).

Kár, áldott élet lehetett volna Jóás király élete, csak az a „csak” ne lett volna, miszerint az Úrnak élt, „csak” az áldozóhalmokat nem szüntette meg (4).

Mindig ezzel a kis, diplomatikus engedménnyel kezd el dagadni a nagy és halálos baj kelése is.

Kell a „diplomatikusság”, az átgondolt, árnyalt, bölcs vezetés; – de bizonyos ügyekben, főként az Úr ügyében, csak tiszta és egyértelmű döntések születhetnek.


(3) „Az országban pedig Ataljá uralkodott.” (2Királyok 11)*

Nagy itt a káosz. Isten azonban kibogozza azt, ami emberileg kibogozhatatlan. Ehhez mindig használ hívő, hűséges eszközöket. Így használta fel Isten Jósebát, Ataljá királynő férjének, Jórám júdai királynak a lányát, aki nem volt Ataljá királynő vérszerinti leánya... Tudjuk követni a szálakat? Nem? Na, éppen erről a káoszról beszél az Ige. Ez a bűn. Ezért kell a megváltás. Jóseba elrejtette Ahazjá júdai király egyik fiát, Jóást, akit nem öltek meg a testvéreivel együtt. Ezt a Jóást 6 évig rejtegette Jóseba, a férjével, Jójádá főpappal együtt. Ez a Jóás lett, Dávid utódaként, Júda királya, 40 éven át, Isten akarata szerint (9–12). Isten ilyen bátor, hűséges, az Ő ügyéért alázatos kockázatot is felvállaló eszközei lehetünk mi is; – akik, ha kell, 6 évig is csendben hallgatnak, imádkoznak, várnak, és az Istentől rendelt időben cselekednek. Ne felejtsük el, Jóást 6 évig a templomban rejtegették. Isten megvédi azokat, akik az Ő ügyében szolgálnak.

Róma 10,1–13

457. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

NAGY ITT A KEVEREDÉS.

– 1. Próbáljuk kibogozni a káoszt.

Júdában, a déli országrészben az északi országrész egykori istentelen uralkodójának, Aháb királynak és Jezábelnek lánya, Ataljá királynő bitorolta a trónt.

Ez a trónbitorlás, valamint az abból következő káosz, amit a nevek felsorolásában is alig lehet nyomon követni, azért vált lehetségessé, mert Aháb király leánya Ataljá, a júdai Jórám királyhoz ment feleségül.

Gyermekük, a júdai Ahazjá, alig egy évet uralkodott a déli országrészben, amikor Kr. e. 841–ben megölték (9,27–29).

Ataljá és Jórám többi fiát is megölték az országba betörő filiszteusok és arabok (2Krónikák 21,17).

Saját fiainak halála után Ataljá magának akarta megszerezni a déli országrész trónját, ezért összes fiúunokáját megölette (1).

Ezután trónra is került Ataljá királynő, a déli országrészben, és 6 évig uralkodott ott (Kr. e. 841–835).

– 2. Isten azonban a határtalan emberi gonoszság ellenére sem hagyja figyelmen kívül üdvözítő szándékát.

A mai igeszakasz azt az örömhírt hirdeti, hogy Isten akarata minden emberi bűn okozta káosz és gonoszság ellenére is érvényesül.

Isten szándéka pedig az volt, hogy Júdában örökre Dávid utódai uralkodjanak (2Sámuel 7,16), egészen a megváltó Jézus Krisztus eljöveteléig.

A káoszon előbb–utóbb úrrá lesz Isten üdvözítő rendje.

Ez a mi egyetlen reménységünk.

Isten igaz és kegyelmes rendje nélkül ugyanis pont olyan az életünk, mint ez a fejezet: kaotikus, zavaros, átláthatatlan, gonosz, alig kibogozható.

Vegyük komolyan azt az intést is, noha mindenkit szeretünk és tisztelünk, mégis halálos káosz, robbanás támadhat abból, ha összeférhetetlen „dolgok” keverednek egymással, mint itt „észak és dél” házasságában.

– 3. Isten azonban kibogozza azt, ami emberileg kibogozhatatlan.

Ehhez mindig használ hívő, hűséges eszközöket.

Így használta fel Isten Jósebát, Ataljá királynő férjének, Jórám júdai királynak a lányát, aki nem volt Ataljá királynő vérszerinti leánya, de családi értelemben a júdai Ahazjá király húga volt.

Hiszen Ahazjá király, Ataljá és a júdai Jórám fia volt.

Tudjuk követni a szálakat? Nem? Na, éppen erről a káoszról beszél az Ige. Ez a bűn. Ezért kell a megváltás.

Ez a Jóseba elrejtette Ahazjá júdai király egyik fiát, Jóást, akit nem öltek meg a testvéreivel együtt.

Ezt a Jóást 6 évig rejtegette Jóseba, a férjével, Jójádá főpappal együtt.

Ez a Jóás lett, Dávid utódaként Júda királya, 40 éven át, Isten akarata szerint (9–12).

Isten ilyen bátor, hűséges, az Ő ügyéért alázatos kockázatot is felvállaló eszközei lehetünk mi is, akik ha kell, 6 évig is csendben hallgatnak, imádkoznak, várnak, és az Istentől rendelt időben cselekednek.

Ne felejtsük el, Jóást 6 évig a templomban rejtegették.

Isten megvédi azokat, akik az Ő ügyében szolgálnak.


(16) „…lásd meg, hogyan buzgólkodom az Úrért.” (2Királyok 10)

A BUZGÓSÁGRÓL. – 1. Sokféle buzgóság van. Az Úr ügyéért is sokféleképpen lehet buzgólkodni. Nincs áldottabb, mint az Úr ügyéért való buzgó szolgálat; – ugyanakkor nincs veszélyesebb ennél a buzgóságnál, amely Isten Igéjére hivatkozva cselekszik. – 2. Jéhú az Úrért buzgólkodik, azzal a bizonyossággal, hogy semmi sem esik a földre az Úr Igéjéből, vagyis aki Isten Igéjére hivatkozva lép fel, az szinte „érinthetetlen”, hiszen Isten eszköze az illető (10). De sokan visszaéltek már ezzel a „szent védelemmel”. Jogos, de mégis rettenetes az, ami ebben a fejezetben olvasható. Jéhú megöleti Aháb király teljes házanépét és párthíveit (1–14), valamint álnok csellel (19) lemészároltatja a Baal–kultusz híveit (15–27). Isten ítélete jogos és rettenetes. – 3. Ugyanakkor maga az ítéletvégrehajtó sem makulátlan, sőt ugyanúgy halált érdemelne, hiszen maga Jéhú is hitetlen bálványimádó volt (29).* – 4. Áldott legyen az Isten, hogy Jézus Krisztus kereszthalála megoldotta ezt a kérdést, és mi az Ő kegyelmének hírnökei lehetünk, ezért bátran kezdjünk el gyanakodni, ha olyan hívőkkel találkozunk, akik durván buzgólkodnak az Úrért.

Róma 9,14–33

168. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Ugyanakkor maga az ítéletvégrehajtó sem makulátlan, sőt ugyanúgy halált érdemelne.

Hiszen maga Jéhú is hitetlen bálványimádó volt (29), annak ellenére, hogy agresszív, durva ember lévén tökéletes és hűséges eszköze volt az isteni ítélet végrehajtásának; – talán még élvezte is ezt a feneketlen mészárlást (30).


(7) „Irtsd ki uradnak, Ahábnak háza népét!” (2Királyok 9)

Jéhúnak, Izráel királyának az isteni ítélet végrehajtása jutott... Ez nem bosszú, mert a bosszú emberi indulatból, az ítélet pedig Isten jogos haragjából fakad, amelyet sokszor emberi eszközökön keresztül hajt végre az Úr. Jéhúnak ki kellett irtania Aháb, északi király utódait (4–10), ahogy ezt Illés megprófétálta (1Királyok 21,21–22,29). Aháb volt az, aki feleségével, Jezábellel együtt istentelenül élt és uralkodott, aki megölte az Úr igaz prófétáit és szolgáit.* Jéhú, Isten itéletes akaratára hivatkozva végzett Aháb király két fiával, Jórámmal, Ahazjával, és Aháb feleségével, Jezabellel (11–37). Így teljesedett be Isten büntetése Aháb háza népén. Mondhatnánk: Lám, Isten nem hagyja a bűnt büntetés nélkül. Elkeserítő lenne, ha nem így lenne, hiszen akkor Isten igent mondana a bűnre. Ez pedig lehetetlen. Mégis, van ebben az „egészben” valami nagyon visszatetsző, valami kimondhatatlanul letaglózó, amiben olyan nehéz az emberi bosszút és a jogos isteni ítéletet szétválasztani egymástól. De jó, hogy Istené a bosszúállás (Róma 12,19). De jó, hogy nekünk a kegyelem evangéliumának ajándéka, hirdetése, képviselete jutott, a feltámadott Jézus Krisztusban.

Róma 9,6–13

376. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Jéhút akkor kenték északi királlyá (1–10), amikor még Jórám uralkodott.

Ezért Jéhú mielőbb meg akarta ölni, az arámokkal való harcban megsebesült Jórámot, még mielőtt az tudomást szerezne az ő királyságáról, és ellene fordulhatna (11–16).

Jórám gyanút fogott, ahogy a hozzá érkező Jéhú elé küldött követei nem érkeztek vissza hozzá (17–20).

De ekkor már késő volt.

Jéhú leterítette Jórámot, Aháb egyik fiát, Isten akaratára, prófétai jövendölésre, az Úr jogos büntetésére hivatkozva (21–26).

Ugyanezt tette Jéhú, Aháb másik fiával, Ahazjával is (27–29).

Jéhú ugyancsak megölte Aháb feleségét, Jezabelt, akinek a prófécia szerint a kutyák nyalták fel a vérét a kövezetről (30–37).


(18) „…Aháb leánya volt a felesége.” (2Királyok 8)

Isten népének két országrésze, az északi és a déli, Izráel és Júda végre elkezdtek közeledni egymáshoz. Ez a közeledés azonban csak külső, diplomáciai lépésekben mutatkozott meg. Jósáfát, déli, júdai király és a fia, Jórám már együtt uralkodtak (17). Ennek a „déli” Jórámnak lett a felesége Aháb, északi, izráeli király leánya, Ataljá. Sajnos ezen a közeledésen nem volt ott az Úr áldása, mert nem az történt, hogy együtt közeledtek az Úrhoz, hanem a „déli” Jórám is hitetlenné lett, a békesség, a diplomácia, a korrektség kedvéért. Ezt csak megpecsételte az istentelen Aháb lányával kötött házasság (18). Fontos a békesség, de hitetlenekkel nem kerülhetünk felemás igába (2Korinthus 6,14), mert abból csak még nagyobb nyomorúság fakad; – akkor inkább hordozzuk a békétlenséget. Elizeus nem véletlenül fakadt sírva, látva Isten jogos ítéletét, hitetlenné lett népén (11–12). Áldott legyen az Úr, hogy ennek ellenére nem engedte el népét, nem oltotta ki a reménység mécsesét (19). Jézus Krisztusra tekintve mi biztosan tudjuk ezt (Zsidókhoz írt levél 12,2).

Róma 9,1–5

372. dicséret


(1) „Halljátok meg az Úr Igéjét!” (2Királyok 7)

Elizeus próféta a reménység Igéit hirdette, miszerint Samária ostroma, éhínsége egy napon belül véget ér. Az Ige végső kicsengése mindig a reménység, a bíztatás szava (1). De nehéz volt akkor jövőt hinni, annyi éhezés és szenvedés után, aminek hangot is adott Jórám király egyik tisztje. Pedig aki nem hisz, megláthatja még a bőséget, de nem részesülhet abból, mert ez a bőség csak a „hit kezével” fogadható el. Kezek nélkül ülni a bőség asztalánál: „kár…”, hiszen az a legkínosabb éhhalál (2). A Samária városát körbekerítő arámok éjszaka hatalmas felmentősereg dübörgését vélték hallani, és fejvesztve menekültek, otthagyva állataikat és felszereléseiket (5–7). Igen, ezek a belső hangok; – lehet ez betegség is; – de lehet az Úr ítélete is, a lelkiismeret dübörgő szava, Isten hangja, amely nem engedi a gonoszt egy határon túl, így az saját gonoszságának indulatos zajától őrül meg. Négy kitaszított leprás fedezte fel a szabadulást, és vitte az örömhírt a kétségbeesett városba (8–9). Ezek a kiközösített halálra ítéltek lettek az evangélium hírnökei, akik reménység híján is reméltek (Róma 4,8).*

Róma 8,31–39 

374. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Jórám király alig hitte a szabadulást, gyanakodott: pedig bizony csodálatosan megszabadultak (10–15). 

A király gúnyolódott Isten szabadítását illetően (6,33).

Most csodát látott, mégsem tért meg. 

Ez „kár!”

 


(33) „Miért várjak még tovább az Úrra?” (2Királyok 6)*

A nyomorúság megkeményít, vagy közelebb visz az Úrhoz? Ilyenkor is reménységgel várunk az Úrra; sőt, átéljük az Ő jelenlétét; – vagy reményvesztetten feladjuk: nincs mire várni, sem az Úrra, sem másra…** Arám királya, II. Benhadad körülzárta az északi országrész fővárosát, Samáriát. Nagy éhínség támadt a körülzárt városban. Az anyák, egymást kijátszva, a saját gyerekeiket ették meg. A király tehetetlenségében zsákruhát öltött, és nem is titkolta bénultságát. Ez csak tetézte a kétségbeesést. Amikor a vezető is nyíltan „szétesik”, akkor teljes lesz a káosz. Jórám király azonban a nagy nyomorúság ellenére sem tért meg. A zsákruha számára csupán tehetetlenségének, Isten elleni lázadásának díszlete volt, amely gúnyosan azt kérdezte: Hol van a mindenható Isten, Ő miért nem segít? Tehetetlen dühe Isten embere, Elizeus ellen fordult, hiszen amikor az Istenre haragszunk, annak képviselőit akarjuk megölni.*** Tényleg: Van valós, maradandó segítség? Hol a segítség? Hiába várunk az Úrra? Jöjj, Szentlélek, hogy a reménytelen helyzetekben még erősebb hittel lássuk a megtartatást, a folytatást; – a feltámadott Úr Jézus Krisztust.

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Izráel királyainak listája:

Jeroboám, Izráel királya (Kr. e. 931–910 uralkodásának ideje 22 év).

Nádáb, Izráel királya (Kr. e. 910–909 uralkodásának ideje 2 év).

Baasá, Izráel királya (Kr. e. 909–886 uralkodásának ideje 24 év).

Élá, Izráel királya (Kr. e. 886–885 uralkodásának ideje 2 év).

Zimri, Izráel királya (Kr. e. 885 uralkodásának ideje 7 nap).

Tibni, Izráel királya (Kr. e. 885–880 uralkodásának ideje 6 év, Omrival együtt pártoskodva mind a 6 évet).

Omri, Izráel királya (Kr. e. 885–874 uralkodásának ideje 18 év, ebből Tibnivel együtt pártoskodva 6 évet).

Aháb, Izráel királya (Kr. e. 874–853 uralkodásának ideje 22 év) = Illés próféta működése.

Ahazjá, Izráel királya (Kr. e. 853–852 uralkodásának ideje 2 év) = Illés próféta működése.

Jórám, Izráel királya (Kr. e. 852–841 uralkodásának ideje 12 év) = Illés próféta működése.

Jéhú, Izráel királya (Kr. e. 841–814 uralkodásának ideje 28 év) = Elizeus próféta működése.

Jóáház, Izráel királya (Kr. e. 814–798 uralkodásának ideje 17 év) = Elizeus próféta működése.

Jóás, Izráel királya (Kr. e. 798–782 uralkodásának ideje 16 év, ebből II. Jeroboámmal pártoskodva 11 évet) = Elizeus próféta működése.

II. Jeroboám, Izráel királya (Kr. e. 793–753 uralkodásának ideje 41 év) = Elizeus, Hóseás, Jónás, Ámósz próféták működése.

Júda királyainak listája:

Roboám, Júda királya (Kr. e. 931–913 uralkodásának ideje 17 év).

Abijjá, Júda királya (Kr. e. 913–911 uralkodásának ideje 3 év).

Ászá, Júda királya (Kr. e. 911–870 uralkodásának ideje 41 év), uralkodása utolsó 3 évében Jósáfát már társuralkodó volt.

Jósáfát, Júda királya (Kr. e. 873–848 uralkodásának ideje 30 év), uralkodása utolsó 5 évében Jórám már társuralkodó volt.

Jórám, Júda királya (Kr. e. 848–841 uralkodásának ideje 8 év) = Abdiás próféta működése.

Ahazjá, Júda királya (Kr. e. 841 uralkodásának ideje 1 év).

Ataljá, Júdában trónt bitorló királynő, Aháb izráeli király lánya (Kr. e. 841–835 uralkodásának ideje 6 év).

Jóás, Júda királya (Kr. e. 835–796 uralkodásának ideje 40 év) = Jóel próféta működése.

Amacjá, Júda királya (Kr. e. 796–767 uralkodásának ideje 29 év), uralkodása nagy részében, Kr. e. 790–767 között Azarjá (Uzzijjá) volt az alkormányzója, 23 éven át.

Azarjá (Uzzijjá), Júda királya (Kr. e. 790–739 uralkodásának ideje 52 év), uralkodásának utolsó 11 évében Jótám már társuralkodó volt.

** A hitet Isten ajándékozza, Szentlelke által.

Adjunk hálát az élő hit ajándékáért, amely a nagy próbatételek idején csak szilárdabb lesz bennünk.

Erre a hálaadásra indít az az elrettentő tény, hogy vannak olyanok, akiket a nyomorúság inkább megkeményít, egészen a perlekedésig és gúnyolódásig, mint megerősít a hitben.

*** Jórám király, az Urat és Elizeust okolta a nyomorúságokért, és azért, hogy nem jön segítség az Úrtól!


(15) „Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön…” (2Királyok 5)*

ISTEN HATALMA MINDIG IS TÚLMUTATOTT SAJÁT NÉPÉN – 1. Naamán, az arám (szír) király hadseregparancsnoka megtapasztalta az egyetlen élő Isten szabadító hatalmát, így ezután csak az Urat hitte és tisztelte (15–17). Ehhez azonban a vitéz, sikeres, népe szabadítójának tartott hősnek halálos betegségben kellett megtapasztalni életének törékenységét, múlandóságát és hiábavalóságát; – valamint azt, hogy egy zsidó, fogságba esett, senkinek tartott szolgálóleány őt megszánó üzenetén keresztül kellett megélnie az igazi szabadulást. Arról nem is beszélve, hogy a megtisztulást egy „kis zsidó próféta” parancsára, a Jordán „patakjában” megfürödve kell átélnie, amikor hazájában gyönyörűséges folyók vannak (1–15). Igen, megtisztulni csak így lehet, leszállva a magas lóról, belekapaszkodva az élő Isten megtisztító kegyelmébe. – 2.  A testi gyógyulás csupán ráadás, a hitre jutás, a megtisztulás a döntő. Ez ingyen adatik, nem kötődik pénzhez, semmiféle e-világi ügyeskedéshez. Ez csakis Isten hatalmának cselekvése, amely Jézus Krisztusban megmutatkozott. Ezt példázza Géhazi esete (20–27).

Róma 8,1–17

370. dicséret

* A teljes igemagyarázat:

ISTEN HATALMA MINDIG IS TÚLMUTATOTT SAJÁT NÉPÉN keresztül, más népek felé (Lukács 4,27). Ez Jézus Krisztus missziói parancsában konkrét kijelentést nyert (Máté 28,18–20).

– 1. Naamán, az arám (szír) király hadseregparancsnoka megtapasztalta az egyetlen élő Isten szabadító hatalmát, így ezután csak az Urat hitte és tisztelte (15–17).

Ehhez azonban a vitéz, sikeres, népe szabadítójának tartott hősnek halálos betegségben kellett megtapasztalni életének törékenységét, múlandóságát és hiábavalóságát; – valamint azt, hogy egy zsidó, fogságba esett, senkinek tartott szolgálóleány őt megszánó üzenetén keresztül kellett megélnie az igazi szabadulást.

Arról nem is beszélve, hogy a megtisztulást egy „kis zsidó próféta” parancsára, a Jordán „patakjában” megfürödve kell átélnie, amikor hazájában gyönyörűséges folyók vannak (1–15).

Igen, megtisztulni csak így lehet, leszállva a magas lóról, belekapaszkodva az élő Isten megtisztító kegyelmébe.

– 2.  A testi gyógyulás csupán ráadás, a hitre jutás, a megtisztulás a döntő.

Ez ingyen adatik, nem kötődik pénzhez, semmiféle e–világi ügyeskedéshez.

Ez csakis Isten hatalmának cselekvése, amely Jézus Krisztusban megmutatkozott.

Ezt példázza Géhazi esete (20–27).

– 3. De milyen korrekt a Naamán megtéréséről szóló üzenet, amely meg meri fogalmazni azt is, hogy Naamán már az élő Istent tiszteli, de egzisztenciája még az idegen istent tisztelőkhöz köti, ezért királyával bemehet azok templomaiba, noha szíve már nem kötődik hozzájuk.

Vannak olyan helyzetek, amikor a szívbeli és a látványos szakítás egyszerűen nem lehetséges; – máskor viszont csak radikális szakítással lehet megtérni (18–19).


(43) „Enni fognak, és még marad is!” (2Királyok 4)*

AZ ÉLET ÉS A HALÁL KÜZDELME EZ A FEJEZET. – 1. Lásd: Az eladósodott özvegyasszony kiszolgáltatott helyzete (1–7); – a súnémi asszony későn kapott fiának gutaütéses halála (8–37); – az éhező „próféták” ismeretlen tökféle növényből kotyvasztott halálos főzeléke (38–41); – egyáltalán a folyamatos éhezés, a napok túlélése, és azokban a mégis mennyei „több” megpillantása (43.; 29–31). Igen, ilyen az élet, folytonos küzdelem a következő napért, a halállal, a gonosszal szemben – 2. Elizeus csodái jelek: – ahogy az eladósodott özvegyasszony olaját megszaporítja; – ahogy életet lehel a fiatal haldoklóba; – ahogy ehetővé teszi az ehetetlen, mérgező kotyvalékot; – valamint ahogy megszaporítja a kenyeret. Nem Elizeus teszi ezeket a csodákat, hanem az Úr cselekszik itt, aki ezekkel a csodákkal azt hirdeti, hogy Ő az élet pártján áll, és Őneki van hatalma az életet megtartani, a halállal szemben. – 3. Ma Jézus Krisztus feltámadásának csodájára tekintve tapasztaljuk az élet győzelmét a halál felett, és bizony látványos csodák nélkül is tapasztaljuk az Isten ugyanekkora erejét. Ez még nagyobb dolog!**

Róma 7,14–25

130. zsoltár

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Izráel királyainak listája:

Jeroboám, Izráel királya (Kr. e. 931–910 uralkodásának ideje 22 év)

Nádáb, Izráel királya (Kr. e. 910–909 uralkodásának ideje 2 év)

Baasá, Izráel királya (Kr. e. 909–886) uralkodásának ideje 24 év)

Élá, Izráel királya (Kr. e. 886–885) uralkodásának ideje 2 év)

Zimri, Izráel királya (Kr. e. 885 uralkodásának ideje 7 nap)

Tibni, Izráel királya (Kr. e. 885–880 uralkodásának ideje 6 év, Omrival együtt pártoskodva mind a 6 évet)

Omri, Izráel királya (Kr. e. 885–874 uralkodásának ideje 18 év, ebből Tibnivel együtt pártoskodva 6 évet)

Áháb, Izráel királya (Kr. e. 874–853 uralkodásának ideje 22 év) = Illés próféta működése.

Ahazjá, Izráel királya (Kr. e. 853–852 uralkodásának ideje 2 év) = Illés próféta működése.

Jórám, Izráel királya (Kr. e. 852–841 uralkodásának ideje 12 év) = Illés próféta működése.

Jéhú, Izráel királya (Kr. e. 841–814 uralkodásának ideje 28 év) = Elizeus próféta működése.

Jóáház, Izráel királya (Kr. e. 814–798 uralkodásának ideje 17 év) = Elizeus próféta működése.

Jóás, Izráel királya (Kr. e. 798–782 uralkodásának ideje 16 év, ebből II. Jeroboámmal pártoskodva 11 évet) = Elizeus próféta működése.

II. Jeroboám, Izráel királya (Kr. e. 793–753 uralkodásának ideje 41 év) = Elizeus, Hóseás, Jónás, Ámósz próféták működése.

* A teljes igemagyarázat:

AZ ÉLET ÉS A HALÁL KÜZDELME EZ A FEJEZET.

– 1. Élet és halál csap itt össze: – Az eladósodott özvegyasszony kiszolgáltatott helyzete (1–7); – a súnémi asszony későn kapott fiának gutaütéses halála (8–37); – az éhező „próféták” ismeretlen tökféle növényből kotyvasztott halálos főzeléke (38–41); – egyáltalán a folyamatos éhezés, a napok túlélése, és azokban a mégis mennyei „több” megpillantása (43.; Lukács 12,23), a kenyérgondokon túl megtapasztalva azt a „többet”, ami az evésen túl is megmarad, örökké nekünk (29–31); – mindezek az igeszakaszban olvasható tények bizonyítják élet és halál tagadhatatlan és folyamatos összecsapását.

Igen, ilyen az élet, folytonos küzdelem a következő napért, a halállal, a gonosszal szemben; – másként a jólétben, és másként a nyomorban; – de folytonos küzdelem az életért a halállal!

Csak emberi erővel küzdeni a halál ellenében: totálisan esélytelen.

– 2. Elizeus csodái jelek: – ahogy az eladósodott özvegyasszony olaját megszaporítja; – ahogy életet lehel a fiatal haldoklóba; – ahogy ehetővé teszi az ehetetlen, mérgező kotyvalékot; – valamint, ahogy megszaporítja a kenyeret.

Nem Elizeus teszi ezeket a csodákat, hanem az Úr cselekszik itt, aki ezekkel a csodákkal azt hirdeti, hogy Ő az élet pártján áll, és Őneki van hatalma az életet megtartani, a halállal szemben.

Az Úr mindenható, azt cselekszi, amit mi soha nem vagyunk képesek megtenni; – de amit Ő Jézus Krisztus csodáiban tökéletesen kijelentett (János 6,1–14), és feltámadásában végérvényesen nekünk ajándékozott.

– 3. Ma Jézus Krisztus feltámadásának csodájára tekintve tapasztaljuk az élet győzelmét a halál felett, és bizony látványos csodák nélkül is tapasztaljuk az Isten ugyanekkora erejét.

Ez a „látványos csodanélküliség” még nagyobb dolog!


(27) „…fogta elsőszülött fiát…” (2Királyok 3)*

NAGY ITT A KÁOSZ! – 1. Jórám, északi király, Áháb második fia kevésbé volt hitetlen, mint apja, mert eltávolította az idegen, pogány kultuszt láttató Baal oszlopot, de továbbra is támogatta a pogány, hitetlen, idegen szokásokat. A múltkor egy csepp tinta elég volt ahhoz, hogy használhatatlanná mocskoljam a kezemet, az arcomat, a fehér ingemet: el kellett mennem fürdeni, új inget, ruhát ölteni. Nincs olyan, hogy „csak kicsit volt hitetlenebb, mint az apja”, mert hitetlen volt, mert nem az Úr ügyét támogatta. Ebben nincs középút, kompromisszum (1–3). – 2. A hitetlenség következménye az, hogy egymásnak esünk (23). Jórám, északi király, a déli Jósáfát királlyal és Edóm királyával együtt indult Moáb ellen (4–8). Ezek erőre kaptak, megnyomorították a moábiakat, kivágták termőfáikat, betömték forrásaikat (13–19). Persze, a moábi király határtalan pogánysága, saját fiának feláldozása valóban minden mélységek megbotránkoztató mélysége (26–27). – 3. Na, de nem ez van ma is? Most is mindent beáldozunk, még a szeretteinket is; – még a szent szolgálatra hivatkozva is. Hitetlenül vagy hitben, csak egymást nyomorítjuk. Szövetkezünk az érdekeink mentén… Itt megváltás kell, Jézus Krisztus kell! Isten feláldozta egyszülött Fiát! Ez elég! Tilos bárkit is beáldozni…

Róma 7,1–13

470. dicséret

A teljes igemagyarázat:

* NAGY ITT A KÁOSZ!

– 1. Jórám, északi király, Áháb második fia kevésbé volt hitetlen, mint apja, mert eltávolította az idegen, pogány kultuszt láttató Baal oszlopot, de továbbra is támogatta a pogány, hitetlen, idegen szokásokat.

A múltkor egy csepp tinta elég volt ahhoz, hogy használhatatlanná mocskoljam a kezemet, az arcomat, a fehér ingemet: el kellett mennem fürdeni, új inget, új ruhát ölteni.

Nincs olyan, hogy csak kicsit volt hitetlenebb, mint az apja, mert hitetlen volt, mert nem az Úr ügyét támogatta.

Ebben nincs középút, kompromisszum (1–3).

– 2. A hitetlenség következménye az, hogy egymásnak esünk (23).

Jórám elődje leigázta Moáb népét, akiket kíméletlenül kifosztott, majd állandó, nagy hadisarc megfizetésére kényszerített.

Amikor Jórám trónra kerülésével a Móábiak ettől a megnyomorító függéstől szabadulni akartak, akkor Jórám, északi király, a déli Jósáfát királlyal és Edóm királyával együtt indult Moáb ellen (4–8).

Edóm ekkor Júda fennhatósága alatt állt, ezért tartott a déliekkel.

Saját felindulásukból kerekedtek fel ezek hárman a velük lévőkkel, és majdnem szomjan, éhen vesztek a déli pusztában (9–12).

Ijedtségükben fordultak csak az Úrhoz, aki Elizeus prófétán keresztül, Jósáfát hitére tekintve, csodát tett értük.

Ekkor aztán ezek hárman erőre kaptak, hogy legyőzzék és újra megnyomorítsák a moábiakat: kivágták termőfáikat, betömték forrásaikat (13–19).

Persze, a moábi király határtalan pogánysága, saját fiának feláldozása valóban minden mélységek megbotránkoztató mélysége (26–27).

– 3. Na de nem ez van ma is?

Most is mindent beáldozunk, még a szeretteinket is; – még a szent szolgálatra hivatkozva is.

Hitetlenül, vagy hitben, csak egymást nyomorítjuk.

Szövetkezünk az érdekeink mentén; – Igéket emlegethetünk, de igazából nem az Urat kérdezzük meg, hanem a magunk igeértelmezését; – és aki éppen nem az aktuális „brancsunk” tagja, azt beáldozzuk, még életének forrásait is betömjük, úgy ügyesen, hogy akár az a látszat is támadhat: érte tesszük…

Itt megváltás kell, Jézus Krisztus kell!

Isten feláldozta egyszülött Fiát!

Ez elég!

Tilos bárkit is beáldozni…

Hagyjuk e tekintetben a „nagy és nemes ügyeket”, amelyekben igazából csak rólunk van szó!


(1) „…az Úr föl akarta vinni Illést forgószélben…” (2Királyok 2)

ILLÉS UTOLSÓ NAPJAI ITT. – 1. Az Úr akarata volt az, hogy Illést magához vegye. Isten az övéit magához ragadja, akárcsak Illést, akarata szerint, a kellő időben, valamilyen „forgószélben”. Ez azt jelenti, hogy „nem kellemes” módon történik az elmenetel, nincs „szép” távozás, még „elragadtatással” sem; – de van hitben történő távozás, az Úrral, az Úrban, az Úrhoz (1). – 2. Illés bejárta, elmenetele előtt életének, és népe életének nagy állomásait: a Hóreb hegye után (1Királyok 19,8), most Gilgálon, Bételen, Jerikón át jutott el a Jordán folyóhoz, ahol száraz lábbal kelt át, mint tették Józsué idejében. Nem olcsó nosztalgia ez, egy elmenni készülő ember részéről, mert Isten küldte Illést ezekre a helyekre. Illés Isten nagy tetteinek helyeit járta újra, hogy hitben erősen távozhasson el innen. Járd csak be újra személyes életed áldott helyeit, ahol megtapasztaltad az Úr jelenlétének hatalmát. Több ez, mint nosztalgia, mert nem az elmúláson keseregsz, hanem az örök élet bizonyosságában erősödsz (1–8).*

Róma 6,12–23

467. dicséret

* Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

– 3. Illés hite erős, mert Isten Lelke vele van.

Illés csodái jelzik, hogy vele az erős Isten.

Ma Jézus Krisztus feltámadásának csodájára tekintve tapasztaljuk ugyanazt, és bizony látványos csodák nélkül is tapasztaljuk az Isten ugyanakkora erejét.

Ez még nagyobb dolog! (8).

– 4. Illés mögött állandóan ott van Elizeus.

Miért?

Követi Illést, pedig Illés szeretne egyedül lenni, és háromszori próbálkozásra sem tudja „lerázni” magáról (2).

Így kénytelenül mentek ketten együtt (8).

Elizeus akar Illés utódja lenni (9).

De Illés az utódlására vonatkozóan még nem tudja az Úr válaszát, ezért nyitva hagyja a kérdést, és az Úrra bízza a folytatást; – azt is, hogy vajon az emberi akarat találkozik–e Istenével (10).

Mi elmegyünk, és még életünkben ott „tolakszanak” az utódok.

Hagyjuk Istenre a döntést ebben is.


(2) „…leesett felső szobájából…” (2Királyok 1)*

Akár magasban vagyunk, akár már lezuhantunk, egyként érvényes, hogy az élő Istentől várjuk a segítséget, a gyógyulást, szükség esetén a bölcsességet dolgaink elengedéséhez, ügyeink méltó utódra ruházásához. Ahazjá király tehetetlen, de saját korában „népszerű”, idegen bálványistenektől várta azt, amit csak az egyetlen Istentől várhatna. Ebben vagyunk ma is. Az „idegen”, az „izgalmasan ismeretlen és titokzatos”, népszerűsített istenek kellenek ma is, akiket üzletiesen tálaltak, de akik csak rászednek minket. A saját, minket éltető, érdemteleneket megtartó, kegyelmét kijelentő Urunk helyett, paráznán idegen „istenek” segítségét várjuk ma is. A keresztyénségen belül is gyakran esünk az „idegen istenek” tiszteletének bűnébe: – népszerű sztárkegyesek „imádásán” keresztül; – vagy hatásos kegyességi irányzatoknak hódolva; – esetleg a szigorú tanfegyelem agresszióját képviselve esünk ugyanebbe a tévedésbe (3–4). Urunk, feltámadott Jézus Krisztusunk, könyörülj!**

Róma 6,1–11

431. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:

* Izráel királyainak listája

Jeroboám, Izráel királya (Kr. e. 931–910 uralkodásának ideje 22 év)

Nádáb, Izráel királya (Kr. e. 910–909 uralkodásának ideje 2 év)

Baasá, Izráel királya (Kr. e. 909–886) uralkodásának ideje 24 év)

Élá, Izráel királya (Kr. e. 886–885) uralkodásának ideje 2 év)

Zimri, Izráel királya (Kr. e. 885 uralkodásának ideje 7 nap)

Tibni, Izráel királya (Kr. e. 885–880 uralkodásának ideje 6 év, Omrival együtt pártoskodva mind a 6 évet)

Omri, Izráel királya (Kr. e. 885–874 uralkodásának ideje 18 év, ebből Tibnivel együtt pártoskodva 6 évet)

Áháb, Izráel királya (Kr. e. 874–853 uralkodásának ideje 22 év) = Illés próféta működése.

Ahazjá, Izráel királya (Kr. e. 853–852 uralkodásának ideje 2 év) = Illés próféta működése.

Jórám, Izráel királya (Kr. e. 852–841 uralkodásának ideje 12 év) = Illés próféta működése.

** A teljes igemagyarázat:

KIHEZ FORDULSZ: A MAGASBAN, VAGY HA LEZUHANTÁL?

– 1. Van, akit ránézésre gyengének tartunk; – gyengébbnek, mint az elődjét.

Móáb azonnal felbátorodott és elpártolt Izráeltől, amint Áháb után a gyengébb kezűnek tűnő Ahazjá lett az északi király.

Igen, ahol gyengébb kezet éreznek az emberek, a népek, ott azonnal felbátorodnak arra, hogy nemcsak szabadságjogaikat, hanem saját önző, terhelt dolgaikat is képviseljék.

Tehát az irgalmas és szelíd ember is legyen Istennek kedves módon bátor és szigorú (1).

– 2. Ez azért fontos, mert ha nincsenek korlátok, kiesünk a magas erkélyről, és a magasból nagyot lehet zuhanni; – ahogy Ahazjá, izráeli király is majdnem halálra zúzta magát.

Sokféleképpen zúzhatjuk össze magunk és mások életét, de a magasban főként kellenek a korlátok, az óvatosság és az alázat.

Nem is beszélve arról, hogy aki kizuhant, az összetöri magát, ágynak dől, beteg és tehetetlen lesz, az emberek pedig azonnal leírják.

Egy királynál, egy vezetőnél ez végzetes, saját magára, az ügyre, népére, a rendre, „mindenre” nézve (2).

– 3. Akár magasban vagyunk, akár már lezuhantunk, egyként érvényes, hogy az élő Istentől várjuk a segítséget, a gyógyulást; – szükség esetén a bölcsességet dolgaink elengedéséhez, ügyeink méltó utódra ruházásához.

Ahazjá király tehetetlen, kitalált, de saját korában „népszerű”, idegen bálványistenektől várta azt, amit csak az egyetlen Istentől várhatna.

Ebben vagyunk ma is.

Az „idegen”, az „izgalmasan ismeretlen és titokzatos”, népszerűsített istenek kellenek ma is, akiket üzletiesen tálaltak, de akik csak rászednek minket.

A saját, minket éltető, érdemteleneket megtartó, kegyelmét kijelentő Urunk helyett, paráznán idegen „istenek” segítségét várjuk ma is.

A keresztyénségen belül is gyakran esünk az „idegen istenek” tiszteletének bűnébe: – népszerű sztárkegyesek „imádásán” keresztül; – vagy hatásos kegyességi irányzatoknak hódolva; – esetleg a szigorú tanfegyelem agresszióját képviselve esünk ugyanebbe a tévedésbe (3–4).

Urunk, Illésünk, feltámadott Jézus Krisztusunk, könyörülj!


(43) „Azt tette, amit helyesnek tart az Úr.” (1Királyok 22,41–54)*

AZ ÚR ÚTJÁN, KÜZDELEM A GONOSSZAL. – 1. Jósáfát helyreállította az élő Isten tiszteletét; hívő, imádságos szívvel és erős kézzel; – hogy népe mindenben az Úr útján járjon; – így áldott, Isten törvényét megtartó, Isten kegyelmére hagyatkozó örökségük, „kultúrájuk” megtisztuljon (2Krónikák 17–20). – 2. Pusztító erőkkel kell ilyenkor megküzdeni, mert a Jósáfát általa eltávolított áldozóhalmokat újra felépítették (44).** Csak Isten erejével van esélyünk a mindig támadó gonosz ellen. – 3. Jósáfát idejében béke volt az országban (45). De ilyenkor is munkál a gonosz. Minden békességnek ára van. Jósáfát szövetséget kötött az izraeli királlyal, Ahábbal, Jósáfát fia pedig feleségül vette a hitetlen Aháb király lányát, Atalját; – ez pedig sok nyomorúságot okozott később Júdának (2Királyok 11). Kell a béke, de előbbre való az Isten ügyéhez való hűség, hiszen az Úr majd kimunkálja közben az Őneki tetsző békességet.***

Róma 5,12–21

353. dicséret

Hozzáfűzés az igemagyarázathoz:
* Júda királyainak listája:
Roboám, Júda királya (Kr. e. 931–913 uralkodásának ideje 17 év)
Abijjá, Júda királya (Kr. e. 913–911 uralkodásának ideje 3 év)
Ászá, Júda királya (Kr. e. 911–870 uralkodásának ideje 41 év) Uralkodása utolsó 3 évében Jósáfát már társuralkodó volt.
Jósáfát, Júda királya (Kr. e. 873–848 uralkodásának ideje 30 év) Uralkodása utolsó 5 évében Jórám már társuralkodó volt.

** Ezért olvasunk a különböző tudósításokban ellentétes híradásokat erről: – Jósáfát eltávolította a bálványozó helyeket (2Krónikák 17,6), és mindenféle paráznaságot megszüntetett (47); – de nem teljesen sikerült mindez (44).

*** –  Jósáfátot őrizte az Úr, hogy a kísértő minden mesterkedése ellenére megmaradhasson az Úr útján (43), és ne akarjon távoli vidékekről aranyat hozatni, főleg nem Aháb izráeli király fiával (48–50).

Az aranyért induló hajók összetörtek (49).

Nem kell több annál, mint ami van.

Az ember jó dolgában könnyebben kísérthető.

 


Oldalak