Presbitérium

GONDNOK:

 

Sztanev Bertalan

Református családból származom, családom,  rokonaim többsége is református vallású. A Budapest Pasaréti Református Gyülekezetben ismertem meg Istent 16 éves koromban. Feleségemmel is ebben a gyülekezetben találkoztam. Közös életünket a XVI. kerületben kezdtük ezért, itt kerestünk közelebbi gyülekezetet. Az újjászülető Árpádföldi Református Gyülekezetben 5 gyermekünkkel együtt új lelki otthonra találtunk.

Családunk számára fontos az erre a gyülekezetre jellemző családias légkör, ahol sok olyan testvérre, családra találhattunk, akikkel együtt élhetjük meg az Istennel való valóságos közösséget. Számunkra fontos a hiteles bibliai tanítás, a gyülekezetben való szolgálat, és a testvérek fizikai közelsége.

„Mert más alapot senki nem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus" 1Kor 3,11

Gyülekezetünk igéjét ma különösen is fontosnak tartom, hiszen olyan sokan keresnek biztos támaszt, ahogy én is. A reformáció 500. évfordulóján sem tudnék ennél jobb üzenetet megfogalmazni. Nincs számomra sem korszerűbb, sem értékesebb annál, mint Jézus Krisztust személyesen ismerni és napi kapcsolatban lenni vele.

 

 

PRESBITEREK:

 

Falvi Zsolt

20 évvel ezelőtt nyitotta fel Isten szememet az Ő meglátására. Innen indulva jutottam rövidesen új életre. Mindez a Mátyásföldi Református gyülekezetben történt, ahová 17 évig jártunk feleségemmel. Viki cinkotai, én XV. kerületi vagyok. Egy évvel ezelőtt költöztünk Cinkotára a XV. kerületből három fiunkkal. Informatikával foglalkozom.
Én magam közösségi és békeszerető, egymással és Istennel a megbékélést hirdető / fontosnak tartó embernek tartom magam. Hiszem és vallom, hogy Isten ma is ható, a modern korban is utat mutat nekünk a Földön és bűnbocsánatra hív, üdvösséget hirdet! A közösségért képes vagyok áldozatot hozni: szeretek szervezni, de ha kell, a gyakorlati rész sem marad el: a gereblyét, seprűt és ásót is megtalálom a fészerben...
Feleségem, Viki, és gyermekeim szintén elfogadják Isten hívását. Keressük és Tőle várjuk a megoldást életünkre nézve. Hitéletünk részeként nemcsak istentiszteleten szolgáljuk a gyülekezetet. (Hittantáborban, gyermekprogramokban, fűnyírásban segédkezés.)

Már a presbiteri jelölést, azaz egy keresztyén közösség életének irányítására való felkérést a legnagyobb megtiszteltetésnek tartom! S bár saját erőmből késznek nem érzem magam a presbiteri szolgálatra, ha Istennek úgy kedves, hogy a presbitérium tagja legyek, ott mindennemű felelősséget vállalok.

 

 

Páll Zoltán

Református családban nőttem fel, volt szerencsém példát venni még a dédnagyszülőktől is, mit jelent hitben nevelkedni, átérezni már gyerekként annak minden varázsát.
Felnőttként jó érzés visszaemlékezni azokra a mérföldkövekre, amelyekkel egyre közelebb és közelebb kerültem Istenhez és megingathatatlanul megalapozták azt a boldog és biztonságos jelent amiben élhetek.
Feleségemmel és két fiammal lassan öt éve, hogy Árpádföldre költöztünk és soha nem fogom elfeledni azt a szeretetteljes fogadtatást, ami áradt felénk már az első alkalommal, ahogy beléptünk a templomba.
A gyerekszolgálat mellett ha tehetem, kiveszem a részem a templom körüli munkálatokban is például: kertészkedés, fűnyírás. A nyári táborokban többnyire a sport feladatok szervezését, lebonyolítását vezetem. Meg akarok felelni azoknak a kihívásoknak, amiket Isten feladatként állít elém. Ő biztosan ismeri képességeim és pontosan tudja mi a célja velem.

A presbiteri jelölésem igazán megtisztelő a gyülekezet részéről, jó érzéssel tölt el, hogy számítanak rám. Magam részéről a felkérést örömmel elfogadom, hisz ez a minimum amit mint egyszerű szolgáló tehetek cserébe azért a mérhetetlen áldásért, amit nap mint nap megtapasztalok a Szentlélek ereje által.

 

 

Pordán Ákos

44 éves, négy gyermek édesapja vagyok. Három gyermekem gimnazista és a legkisebbik általános iskolás. Feleségem gyógypedagógus, a kerületben dolgozik utazó tanárként. Közgazdász-szociálpolitikus végzettséggel rendelkezem. 18 éve dolgozom a Kézenfogva Alapítványnál, amely fogyatékos embereknek, családjainak és a velük foglalkozó szervezeteknek nyújt támogatást országosan. 13. éve vagyok ügyvezetője a szervezetnek. Gyermekkoromban rendszeresen jártam édesanyámmal az árpádföldi templomba, hittanra és annak rendje és módja szerint konfirmáltam is. Elkezdtem járni ifjúsági közösségbe Mátyásföldre, de hamar elmaradtam. A tinédzserkorom a lázadás jegyében telt, nem tagadtam meg Istent, de nem volt vele szoros kapcsolatom. Külföldön szerzett pozitív tapasztalataimnak köszönhetően 21 évesen értettem meg Isten akaratát és ekkor döntöttem úgy, hogy Krisztus követésének útjára lépek: megtértem. Ez 23 éve történt. Azóta fokozatosan fedezem fel Isten akaratát az életemben. Megmutatta, hogy mi lesz a hivatásom, nagyszerű feleséget adott, négy gyermeket, hivatást, kiegyensúlyozott, dinamikus életet, közösséget Mátyásföldön, akikkel együtt építhettük tovább Isten országát, újszerű gyülekezeti alkalmakat szervezve (imaóra, gitáros Istentisztelet, házassági kör, baba-mama kör, evangelizációs felfedező csoport, diakónia Őrbottyánban). Hálás vagyok Bíró Feri bácsinak és Botondnak, hogy engedték, hogy ezeken az új utakon tapasztalatokat szerezzünk. Aztán 2010-ben megjelent Nyikos András a gyülekezetben és vele az evangéliumi gondolkodás is, amelyet én a megtérésemkor a Timóteus Társaságnál tapasztaltam. Kerestem Isten akaratát, hogy melyik gyülekezet részben folytassam. A 2012-es év arra ment, hogy Isten vezetését megtaláljam. És ő megmutatta, hogy Árpádföldön van a helyem, 2012 decemberétől visszatértem.

Nagy megtiszteltetésnek tartom a presbiteri jelöltséget. A megválasztásomtól függetlenül szeretném a gyülekezetben az evangélizáció, a dicsőítés, közösségépítés szolgálatát és a fizikai munkákba való bekapcsolódással az Urat szolgálni, Neki visszaadni egy csekélykét abból, amit nekem adott.

 

Reményiné Baló Gyöngyi

Többévtizedes műszaki pályán letöltött munka után jelenleg már nyugdíjasként élek. Fiaim családos felnőttek, unokáim is megnőttek, számíthatunk egymásra, sokat vagyunk együtt. Gyermekkorom óta megkaptam a hit ajándékát, reménységem, hogy családom tagjai is felismerik és elfogadják Isten szeretetét.
Az önállóvá vált Árpádföldi Gyülekezetünk első presbitériumának is tagja lehettem. Három évig – egy fél választási ciklusban – tanultuk az együttgondolkozást, egymás elfogadását, mindenek előtt pedig  Isten akaratának a felismerését gyülekezetünk életére nézve.
A különféle szolgálatokban örömmel vettem részt, próbáltam felismerni a "réseket", ahol  nem volt  éppen alkalmasabb szolgáló.
Ha Isten megengedi és akar még használni, -  készséggel és örömmel folytatom a gyülekezetünk működéséért, további épüléséért és növekedéséért végezhető szolgálatot.

"Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal... hiszen megmentettél engem... hogy járhassak Isten színe előtt az élet világosságában." Zsolt 56,13-14

 

 

PÓTPRESBITEREK:

 

Nagy Balázs

1979-ben születtem, Kistarcsán nőttem fel. Főiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem, 2001 óta dolgozom programozóként.
bb, mint 10 éve élek Árpádföldön – 2012 óta feleségemmel Hannival, és Isten kegyelméből 2017 áprilisától már kislányunkkal, Rebekával együtt.
Gyülekezetünknek 2013 óta vagyunk tagjai. Jézus
Krisztust 2009-ben ismertem meg, ekkor fogadtam el Őt életem megváltójának. Hálás vagyok az Úrnak, hogy felfedte előttem az igazságot életről, halálról, bűnről, megváltásról, emberről és Istenről. Nélküle ezekről mit sem tudtam, céltalanul tévelyegtem. Ma már Isten szava a legfőbb tekintély az életemben, s igyekszem döntéseimet is az Ő akaratával egyezően meghozni. Boldog vagyok, hogy az Ő kegyelméből Isten gyermeke lehetek!
Remény
ggel várom, hogy gyülekezetünkben minél többen találjanak lelki otthonra, s hogy a Jézusban elrejtett új élet erejét megtapasztalók száma egyre növekedjék. Hiszem, mindez akkor lehetséges igazán, ha:
Az Ige egyre mélyebb megértése által mind jobban megismerjük Krisztust.
M
indezt szoros testvéri közösségben, személyes kapcsolatainkat erősítve, egymást is jobban megismerve éljük meg.
Ezen célok megvalósulását örömmel segítem gyülekezetünkben
bármilyen formában!
Az elmúlt években két területen igyekeztem közösségünket, és rajta keresztül Urunkat szolgálni: ez az ifjúsági munka és a presbiteri szolgálat volt. Bármilyen feladatot is bíz rám az Úr, vágyom, hogy egyre inkább az Ő lelkületével – és ne a magam indulatából – végezhessem azt:
felelősség
teljesen, mások felé szolgálva, a gyülekezetet építve.
De akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el. Ézsaiás 40:31

 

Váradi Ildikó

1966-ban születtem. Két felnőtt lányom már elvégezte az egyetemet, kiröppentek, nem élnek velünk. Férjem informatikus, 29 éve vagyunk házasok. Szüleim nem neveltek hitben, bár megkereszteltek. Édesapám halála után éreztem, hogy valahogy nem vagyok a helyemen, valami hiányzik az életemből. Ekkor érkezett el hozzám Isten hívása, egy „felfedező” sorozatra. Kétkedve bár, de elmentem. Az első alkalom után már nem tudtam nem elmenni. Aztán Isten szinte kézen fogva vezetett ide, az Árpádföldi Gyülekezetbe. Rákövetkező évben konfirmáltam.
Most itt vagyok és igyekszem Isten dicsőségére szolgálni a gyülekezetben, mindig azt, amit Isten elém ad, amire megnyitja a szemem.
Ahogy az Igében is elém adta (Róm12,11) legyünk a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. Ez a szolgálatkészség vezet a mindennapokban, ez a szolgálatkészség tesz nyitottá minden feladatra és nyitottá arra, hogy az Úr szándékát keressem.
Megtisztelő az a bizalom, hogy presbiter-jelölt lehetek. Hiszem, hogy Ő alkalmassá tud tenni erre a feladatra is, mint mindegyik másra. De a szolgálatkészség számomra azt is jelenti, hogy akkor, úgy, és ott szolgáljak, ahová Ő vezet – presbiterként, vagy e tisztség nélkül. Isten gyermekeként annyi gazdagságot, annyi erőt kaptam. Fontosnak érzem, hogy ebből tudjak továbbadni másoknak – egyszerűen hálából.