Remény az Isten háta mögött, a magyar ugaron

Gyülekezetünk kis küldöttsége szeptember elején meglátogatta Magyarország déli, legelhanyagoltabb területén, Ormánságban, a Kovácshidai Református Társegyházközséget. A kapcsolatunknak már van előzménye, hiszen Székely Zsolt lelkipásztor a gyülekezetünkben hirdette az Igét és a szerveztünk már gyűjtést a támogatásukra. A társegyházközséget kilenc falu alkotja, egyikben sem élnek 500 főnél többen, a lakosok több, mint fele cigány származású. Az emberek szegények, három faluban a közkútból jövő vizet sem lehet fogyasztani, templomok elnéptelenedtek, több parókiát eladtak.

Nem véletlenül nevezik az Ormánságot az ország egyik leghátrányosabb helyzetű régiójának. Ezt megtapasztalhattuk társadalmi, gazdasági mind szellemi értelemben. Nemcsak az emberek, de sajnos néha még az egyház is hajlamos lemondani az itt élő emberekről. Mindezek ellenére Isten indította Székely Zsoltot, hogy ott telepedjék le és az ott élő emberekhez juttassa el az evangéliumot. Másfél év elegendő volt arra, hogy meggyőződjön arról, ott a helye. Isten biztatja őket azokkal az eredményekkel, gyümölcsökkel, amelyek lassú élet változásokban, növekvő gyülekezeti alkalmi látogatásokban jelenik meg. Idén már 40 gyermek vett részt négy héten át a nyári táborban. Egyre több cigány ember is megjelenik a gyülekezet területén, kezdenek kialakulni a kapcsolatok.

Számunkra biztatás volt látni Isten munkáját ilyen reménytelen helyzetben is. Jó volt látni a lelkipásztor és családjának hűséges kitartását. Szeretnénk ezt a kapcsolatot a Kovácshidai Társegyházközség és az Árpádföldi gyülekezet között tovább mélyíteni a jövőben: imádságban, anyagi támogatásokban személyes látogatásokban. Szeretnénk kérni a testvéreket, hogy viseljék szívükön az ott élő, illetve szolgáló emberek sorsát és indítsa a lelkünket, szívünket, hogy imádkozzunk, nyissuk meg a pénztárcánkat, szánjuk oda személyes időnket missziójuk támogatására is.