1000 lépés együtt

Az 500 évvel ezelőtt kezdődő reformációra emlékezve október 31-én az áhitat utáni ünneplést rövid sétával folytattuk. A környező utcákban énekszóval hirdettük Isten dicsőségét:
„Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet dicsérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.” RÉ. 255. 1.

Nagy örömünkre sokan - idősebbek és fiatalok - gondolták úgy, hogy fontos ezt az ünnepet kivinni a templom falain kívülre. Bár fázott a kezünk, talán a végére volt, aki be is rekedt, de olyan felemelő volt közösen, énekszóval együtt ünnepelni és belegondolni, mit is köszönhetünk reformátorainknak.

Reménységünk van abban is, hogy énekeinket talán mások is hallották: a házakban a függöny mögül, a buszmegállóban, vagy láttak minket az autókból. Talán tetszett nekik, talán elgondolkodtak, de mindenképpen megmutattuk, hogy itt Árpádföldön a sok-sok családi ház között megbújva ugyan, de él a Református Egyház egy kicsiny gyülekezete. Egy kicsiny gyülekezet, amely idén így emlékezett a reformációra és így tett bizonyságot az élő Istenről.

"Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt." Mt 10,32