Így szólt Lovas András lelkész hívása mindannyiunkhoz, akik szeretnénk imádságban hordozni Budapest lelki megújulását.
Kié a szívünk? A megszólítás és az elhívás egy imadélutánra szólt, melyre gyülekezetünkből is elmentek. Íme egy rövid összefoglaló, mely talán egy hívogató is lehet majd, ha folytatódik a kezdeményezés:
Az alkalmat délután 4 órára hirdették meg, a Kálvin téri református templomba. Szép számmal összejöttünk majdnem megtelt a templom. Talán 20-30 budapesti gyülekezet is jelen lehetett, ami 150-200 embert jelenthetett. Mi a Mátyásföldiekkel, Pesthidegkútiakkal és Gazdagrétiekkel voltunk együtt. Lovas András vezette az alkalmat, aki most a Budapest környéki református gyülekezetek evangelizációs munkáját segíti Egyházkerületi referensként.
Az imadélután énekléssel, dicsőítéssel kezdődött. Majd András röviden elmesélte, hogy hogyan ért el hozzá ez a kezdeményezés: Minden pénteken reggel a Gellért-hegyre megy fel imádkozni és így helyezte szívére Isten, hogy nagyobb közösségben is imádkozzon a városért. A Parlamentre nézve a városvezetőiért, Szent Gellért szoborra nézve az egyház vezetőiért. (bővebben: https://www.parokia.hu/v/kie-a-szivunk/)
Így vezetett minket is végig: volt dicsőítés, bűnvallás, közbenjárás egy-egy órás blokkokban.
Volt vezetett imádság is, amikor ő mondta, hogy mit imádkozzunk és mi utána mondtunk. Pl. ellene mondtunk a racionalizmusnak és azt kérte, hogy Isten szent lelke munkálkodjon bennünk. Aztán kis csoportokban is imádkoztunk a gyülekezeteinkért, a város ébredéséért, az egyház vezetőiért.
Az imanapot pedig egy hosszabb dicsőítéssel zártuk.
A folytatásról nem lehet tudni. Azt mondta, neki nincs terve, de ha Isten akarja, akkor ő kész a folytatásra.
Azt gondolom mi is.
Pordán Ákos
