Ha 2019 eseményei közül felidézünk majd egyet-egyet, a december 22-i karácsony előtti családi istentisztelet biztosan közöttük lesz.
Nagyon sokan jöttünk össze Isten kegyelméből: gyerekek, családok, ismerősök, testvérek. Olyannyira megtelt a templom, hogy sok ember csak állva, sőt összezsúfolva fért csak el.
Mégis csodálatos volt megtapasztalni a türelmet, a békességet, ahogy a helyeket kerestük, ahogy a székeket adtuk egymásnak. Mert az emberek csak jöttek, és jöttek, mégis mindenkinek volt – lehet, hogy csak egy talpalatnyi – helye, de elfértünk valahogy. Ezen a vasárnapon nem arra figyeltünk, hogy kényelmes-e a pad, vagy a szék, le tudunk-e ülni, vagy sem: mert nem ez volt a fontos. Ha nem az, hogy szólt az Ige, hogy a gyerekeknek csillogott a szeme, hogy jó volt így, ennyien, együtt lennünk – Isten jelenlétében.
Hálásak vagyunk a gyerekek szolgálatáért. Ügyesen és szépen mondták a verseket, énekelték a dalokat. Mégis sokunk számára a legkülönlegesebb az volt, amikor a gyerekek – iskolai hittanosok és gyülekezetiek – együtt énekeltek, és az ifik közül két fiatal – Pordán Barni és Páll Kristóf kísérték őket, gitárral.
Hálával telt meg a szívünk, hogy részesei lehettünk ennek az élménynek, ahogy ki-ki a maga eszközével dicsőítette Istent.
Köszönjük a Szolgálóknak, hogy felkészítették a gyerekeket erre az alkalomra, hogy hétről hétre készülnek a gyerekistentiszteletekre, vagy éppen a hittan órákra.
Áldott nap volt, amelyre sokáig fogunk még emlékezni.
