Idén újra, Pünkösd előtti vasárnap álltak konfirmandusaink a gyülekezet elé. Túl vannak egy hosszú felkészülő úton, amely lehetőséget adott számukra, hogy elmélyüljenek az Igében, az imádságban és lehetőséget adott arra, hogy szívből elfogadják a mi Urunkat. Megérkeztek. Megérkeztek a gyülekezetünkbe és fogadalmat tettek – tizenegyen – Jézus Krisztus mellett.
„Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” Józs 1,7-8
Ne hagyd abba! Szólított meg mindannyiunkat aznap Isten szava. Ne hagyd abba az Ige olvasását, ne hagyd abba az imádságot, ne hagyd abba a gyülekezetbe járást. Ne hagyd abba, ha nehéz, ha elfáradtál, mert egy egész gyülekezet imádsága tud segíteni, hogy megérezd Isten kinyújtott és felemelő kezét. Ne hagyd abba, ha minden jól megy, ha sikereid vannak, mert egy egész gyülekezet fog veled örülni.
Ezen a május végi napon 11-en tettek fogadalmat, és mi, mindannyian hálásak voltunk egyen egyenként minden fiatalért, az átélt pillanatokért, és hálásak voltunk, hogy tanúi lehetünk annak, ahogy Isten formálja, bővíti, gondozza az Árpádföldi gyülekezetet.
Soli Deo Gloria!
