Szeptemberben, ha egy kicsit másképpen is, de gyermekeink elindultak az iskolába. Isten Igéje azonban minket, felnőtteket is iskolába hív: „Te tanítasz engem az élet ösvényére.” Zsolt 16,11
„Legtöbbünk számára úgy indult a szeptember, hogy már nem járunk iskolába, legfeljebb gyermekeink, unokáink révén vagyunk érintettek. Isten igéje mégis arról beszél, hogy Isten iskolájába életkorunktól függetlenül, egész életünkön át járhatunk. Igazi „lifelong-learning”, élethosszig tartó tanulás ez.
Annál jobb, minél hamarabb iratkozik be valaki. Milyen nagy lehetőség a kisgyerekeknek, ha úgy nőhetnek fel, hogy szinte az anyatejjel szívják magukba az alapokat, szüleikkel együtt járhatnak ebbe az iskolába, és egészen magától értetődő, természetes számukra ez az út. Vannak, akik fiatalon kerülnek a hit közelébe, és utána egészen tudatosan, Isten útmutatása szerint kezdik felépíteni az életüket. Gyülekezetünkben is vannak olyan felnőttek, akik az istentiszteleteken, vagy felnőtt konfirmációs felkészítés alkalmával iratkoznak be Isten iskolájába. Itt nincs felső korhatár, ebben az iskolában bármikor el lehet kezdeni a tanulást.
Kitől tanulhatunk és mi a tananyag? A zsoltáríró boldog hitvallása így szól: „Uram, Te tanítasz engem az élet ösvényére.” Nagy dolog Annak iskolájába járni, Aki az életet megalkotta. Az Élet Urától tanulni, Aki a legjobban tudja, mi az életünk értelme, célja, mire és hogyan használhatjuk önmagunkat, a Tőle kapott adottságainkat, testünket, lelkünket, időnket, lehetőségeinket. Akitől választ kaphatunk a legfontosabb kérdéseinkre: Mihez kezdjünk fiatalságunkkal, merre induljunk terveink megvalósításában? Mit kezdjünk családi életünk feladataival, kihívásaival, megoldatlanságaival, egymással, szüleinkkel, gyermekeinkkel, unokáinkkal? Mit kezdjünk az egyedüllét súlyos kérdéseivel? Az időskor kihívásaival, a betegségek megjelenésével? Hogy kezeljük a megoldhatatlannak látszó dolgainkat, kapcsolatainkat, konfliktusainkat? Hogyan lehet megelégedett módon élni, hálaadással fogadni, amink van, és hogyan fogadhatjuk el, ha elveszítünk valamit vagy valakit? Hogyan lehet megtalálni a békességet ebben a békétlen világban?
Igen, Ő ismeri, nálunk sokkal jobban, kik vagyunk mi, és akkor is tud velünk mit kezdeni, amikor mi nehezen boldogulunk magunkkal. Nemcsak azt az útszakaszt ismeri, amit most megteszünk, vagy megtettünk eddig, hanem a teljes utunkat, még azt is, ami előttünk van. Ő úgy tanít, hogy mérhetetlenül szeret, mindig a javunkra tanácsol, és rávezet arra az ösvényre, amely az „élet ösvénye.” Nélküle sok utat bejárhatunk, de az utat nem találjuk. Ebben az iskolában a Mester maga Jézus, akiről a körülötte lévők ezt mondták: úgy tanít, mint akinek hatalma van.
De ha ilyen különleges Isten iskolája, akkor mennyi a tandíj? Olyan jó, ha tudjuk már, hogy ez az iskola teljesen ingyenes. Mert minden költséget, a tanulók összes tartozását Jézus fizette ki a golgotai kereszten. Ezért hívhat magához mindannyiunkat: Jöjjetek énhozzám mindnyájan!
Így szeptemberben ezt kérdezi Isten igéje tőlünk személyesen: Mióta jársz az Ő iskolájába? Ha már régebben, és most új tanévet kezdesz, adj hálát ezért a különleges iskoláért. A Mester a régi tantárgyak mellett újakat is akar tanítani. A legfontosabbakat azonban ismételteti is velünk, az elméletet pedig a gyakorlatban is kipróbáltatja, begyakoroltatja. Ha pedig még nem iratkoztál be, ott állsz a kapuban, és szeretnél belépni, lehet ez az imádságod: Uram, köszönöm, hogy engem is vársz, hogy előttem is nyitva az ajtó. Vegyél fel engem is, fogadj be az iskoládba, szeretném Tőled tanulni az életet.
Bárcsak ebben a tanévben is tudnánk személyes hitvallásként mondani: Uram, Te tanítasz engem az élet ösvényére.”
Nyikos András
Alap-vetés III. évf. 7. szám, 2018